Április hatodikán első hónapját ünnepelte Törpikénk 
Bár még csak harmincegy napja született, rengeteget fejlődött, változott ez alatt az idő alatt. Súlya már 3850 gramm, hossza 56 centi. Igaz a védőnönk nincs megelégedve a gyarapodásával, engem nem aggaszt, mert csak három óránként kér enni, mosolygós, jókedvű gyerkőc. És ami a legszebb ebben a napban: ma mosolygott rám Aliz először a reggeli evés és pelenkázás után Rettentő büszke vagyok, mert én kaptam az első mosolyát és még meg is tudtam örökíteni Apának. Az elmúlt hónapban sok minden történt velünk:
– március tizenhetedikén, tizenegy naposan levegőztettük Alizt először az erkélyen. Ragyogóan sütött a nap, csiripeltek a madarak, lányunk pedig édesdeden aludt a kagylóülésben. Szinte pillanatok alatt elnyomta az álom, és két teljes órán át fel sem ébredt.
– tizenkilencedikén végre leesett a köldökcsonk. Már nagyon vártam, bízom benne, így könnyebb lesz fürdeni, pelenkázni. Szintén ma volt a napja, amikor ügyintézés miatt Apára maradt Aliz felügyelete. Egyszerre volt jó érzés elmenni otthonról és aggódás, hogy a gyerekem nélkül vagyok. Tudtam, hogy a legjobb kezekben van, mégis ott járt a fejemben, mit csinálhatnak, vajon alszik-e a lányunk, vagy éppen sír, megvigasztalódik Apával… Amikor hazaértem kiderült, minden a legnagyobb rendben van, Aliz egy lépést nem aludt másfél óra alatt, de érdeklődve nézelődött, sétálgattak a lakásban Az első látogatók is mára időzítettek. Először öcsém jött, aki aztán fuvarozott a városban, majd az apai nagymama, aki kicsit késve érkezett, így csak aludni látta elsőszülött unokáját.
– az első hajmosásra huszadikán került sor. Mivel nincs koszmója Aliznak, nem akartuk ezzel is stresszelni, úgy is utálja a fürdést. Már nem tudok több dalt és mondókát felidézni, hátha valamelyik beválik, és megnyugtatja a gyereket. Abban a pillanatban, amikor hozzáér a bőre a vízhez sírni kezd, és nem is hagyja abba, csak amikor kivesszük. Viszont a hajmosást jól tűrte, egy hangja sem volt, biztos az újdonság és a meglepetés ereje hatott rá
– huszonharmadikán délután sétálni indultunk. Már nagyon unom a bezártságot, és mivel Aliz jól vette a levegőztetést, doktor néni javaslatára délután babakocsis sétára indultunk. Kicsit féltem, mert Apa sajnos hazahozott egy náthát, amit Aliz is elkapott, és én nem is akartam még kimenni, de a doktor néni szerint ez direkt jót tesz a náthára, csak ne fújjon a szél nagyon. Így hát jól felöltöztettük Alizt, betettük a kocsiba és tettünk vele egy egyórás sétát, amit Aliz végig aludt. Már csak az kell, hogy maradjon a jó idő, és lehessen menni minden nap
– huszonhatodikán vendégségbe mentünk. A családban többen ünnepelnek születés- és névnapot a hónapban, így egyszerre köszöntöttünk mindenkit. És hát hiába volt más nagy napja, mégis Alizt ünnepelte mindenki. Szüleimtől két hatalmas plüssmacit kapott, mind a kettő nagyobb mint ő maga. Az egyiket Nudlinak a másikat Szilvásgombócnak kereszteltük, ők Aliz személyes testőrei. A harmadik aprócska kézi maci, ami mindig mellette van a kiságyban vagy a kanapén. (Ezzel folytatódik a családi hagyomány, hisz öcsémnek és nekem is van velünk egykorú macink)
– huszonhetedikén újabb nagy pillanat történt. Aliz felmelte a fejét hason fekve. Nem sokat szokott hason lenni, mert már a kórházban rájöttem, hogy utál így feküdni, de most kíváncsiságból így tettem le a kanapéra, és megtörtént. A jeles pillanat megörökítésre került, amivel aztán mindenkinél dicsekedtünk. Később, délután újabb látogatók osztották ki jókívánságaikat Aliznak, az apai nagynéni, és az én nagyszüleim, Aliz dédijei.
– huszonkilencedikén kitört az Aliz Hurrikán! Az egész fürdés után kezdődött hat órakor, és nyolckor maradt abba, amikor Aliz szó szerint beleájult az ölembe. Már a doktor nénit is hívtam, adjon tanácsot, aztán anyukámat hívtam le, hátha valaki tud valamit, de semmi sem vált be, se a ringatás, se a fektetés, cumit kiköpte, cicit nem fogadta el. Hasa nem fájt, nem húzta a lábait. Végül aztán győzött a fáradság, Aliz elaludt, én pedig ülhettem vele este tízig a relaxfotelben, amíg Apa hazaért. Akkor csinált nekem vacsorát, majd egy újabb sírást követően Alizzal a nappali kanapéján aludtunk: én hanyatt, Aliz a mellkasomon. Egyszer ébredt csak fel szopizni, legközelebb pedig reggel. Soha nem derült ki, mi baja volt, de az eset egész sokáig nem ismétlődött meg újra.
És végül el is elérkeztünk áprilishoz
Összességében Aliz vidám kislány aki már gőgicsél, mosolyog – és nem reflexből -, emeli a fejét hason fekve, ölbe véve pedig egyre jobban tartja magát, a védőnő meg is dicsérte érte. Fejét mindkét irányba elfordítja, érdeklődve figyel a mozgó tárgyakra, szemmel követi a lassú mozgást. Hangok irányába fordul.
The post Első hónap appeared first on Kisbabanapló.
